Milyen itt dolgozni?

Közel két éve csatlakozott a Telekomhoz Hálózati mérnök gyakornokként, tehát gyakornoki viszonylatban már bőven szeniornak tekinthető. Egy ambiciózus fiatal, aki pontosan érti, hogy a gyakornoki tapasztalatszerzés miben járul hozzá a sikeres szakmai pályafutásához, és ezt minden előnyével kiélvezi.

Mit tanulsz jelenleg és milyen munkakörben dolgozol nálunk?

2021 őszén kezdtem Hálózati mérnök gyakornok pozícióban itt a Telekomnál, ezzel párhuzamosan a BME-n Villamosmérnök alapszakon tanulok Infokommunikációs szakirányon. Mivel a hálózati terület érdekel, és ezzel szeretnék foglalkozni hosszú távon, ezért a Telekom jól passzolt az elképzelésemhez.

Milyen feladataid vannak, és ezek mennyi kihívást jelentenek számodra szakmailag?

Van több egyszerű feladatom, amik heti rendszerességgel előjönnek, ilyen például a leszerelt eszközök kitakarítása az élő hálózatból, erre főként erőforrás felszabadítás szempontjából van szükség. A másik ilyen az eszközök létesítése, csak ez az előzőnek épp az ellenkezője, itt az élő hálózatba bekonfigurálok egy eszközt, ami internet-, IPTV-, és hangszolgáltatást nyújt az ügyfeleinknek. Én a feladat szoftveres részét végzem, míg a fizikai megvalósítását a technikus kollégák látják el a helyszínen. Ami nagyobb kihívást szokott jelenteni, az a migráció, ilyenkor általában egy leszerelésre szánt eszközön lévő szolgáltatásokat kell átmozgatni egy másik eszközre, vagy van, amikor csak kapacitás felszabadítás miatt van erre szükség. Az adja számomra a nehézséget, hogy ezeken az eszközökön általában eltérő szoftver fut, más nyelven értenek, amire a konfigurálásnál oda kell figyelni.

Hogyan támogat ebben a csapatod, és mivel járulnak hozzá a fejlődésedhez?

A támogatás mindig megvan, mert mindenki nagyon segítőkész. Van egy bizonyos '4 szem elv', amihez tartjuk magunkat, tehát mindent elküldök egy kollégának ellenőrzésre, így elrontani szinte semmit nem tudok. Ezt az elvet egyébként a főállású kollégák is alkalmazzák. Van egy dedikált mentorom is, aki az ideérkezésemkor sokat segített a betanulásban és beilleszkedésben. A teljesítményemre is kapok visszajelzést a főnökömtől félévente, éppen itt került szóba az is, hogy mi az elképzelésem az egyetem után és ehhez milyen lehetőséget biztosít a Telekom.

Mesélj kérlek arról, hogy a gyakornoki tapasztalatszerzés mit adott neked eddig?

A szakmai ismeretekben egyértelműen sokat fejlődtem, mert itt jó kiegészítést kaptam az egyetemi anyagokhoz. És természetesen a munka világát is megismerhettem elég alaposan. Megtanultam beosztani az időmet, látom hogyan működik egy multi, ez sokat segít abban, hogy megtervezzem a jövőmet.

Nagy kihívást jelent az egyetem mellett még dolgozni is?

Nem, mivel az álláskereséskor fontos szempont volt, hogy a rugalmasság meglegyen és figyelembe vegyék, hogy egyetemre is járok és más kötelezettségeim is vannak. Ez a Telekomnál abszolút adott. Tárgyfelvételnél próbálom az óráimat úgy felvenni, hogy egy-két napra csoportosuljanak, így marad időm mellette otthonról vagy az irodából dolgozni. Az nagy előny, hogy én oszthatom be az időmet, hiszen ameddig a határidőket tartani tudom, addig megvan a szabadságom. Így nem kell feszülnöm és a kollégák is tudják, hogy miben és meddig számíthatnak rám. Amikor a suli úgy engedi, akkor a munkára tudok nagyobb hangsúlyt fektetni, de ha fordul a kocka, akkor a tanulás is a fókuszba tud kerülni. A másik pedig, hogy mindenki nagyon segítőkész, a kollégáim mindig segítenek, ha valamit nem értek, akár szakmai kérdésem van vagy akár más jellegű nehézségbe ütközöm.

Mit ad még neked ez a rugalmasság? Hogyan tudsz kikapcsolódni?

Tök jó, hogy sokat dolgozhatok otthonról is, de az irodába is bármikor bemehetek, ha a kollégákkal szeretnék találkozni. Ez így a tanulás mellett nagy előny, mert ki is tudom aludni magam, és nem az van, hogy mindig rohanásban vagyok. Egyébként a 8. emeletei edzőterem kipróbálásán már egy ideje gondolkodom, már a belépőt is kiváltottam, szóval akár az is beleférhet. Kikapcsolódásképpen pedig társasozni szeretek a barátaimmal, ami simán belefér a hétköznapokba is.

Kanyarodjunk vissza a gyakornoki tapasztalatszerzéshez. Miért tartod fontosnak, hogy egyetem mellett egy hallgató feszegesse a határait és egy önmagában kihívást jelentő életszakaszban még dolgozzon is?

Egyértelműen azért, hogy már legyen egy kiindulási alapja, és úgy kerüljön ki a munkaerőpiacra, hogy van referenciája. Egyébként jó érzés az elméleti anyagot gyakorlati tudással is kiegészíteni, mert jobban érezhető a fejlődés. De nem titok, hogy nekem a bevétel is motiváló volt, ha nem is teljes önállóságot ad, de végre van saját keresetem, amivel én gazdálkodhatok.

Miért jó, hogy a Telekom gyakornoki programját választottad?

Maximálisan partnerként kezelnek, senki nem éreztette velem egyszer sem, hogy a gyakornoki státuszom miatt bármiben is különböznék. Tényleg kölcsönös bizalommal fordulunk egymáshoz a kollégákkal, és én is ugyanúgy kérhetem a segítségüket bármiben, mint ahogy ők is az enyémet. A munkakörnyezet is nagyon vagány, mert az open officeban bármikor együtt tudunk lenni. Szuper volt megtapasztalni, ahogy egy idő után azt vettem észre, hogy már jóval önállóbb vagyok, és egyre több és komplexebb feladatot bíztak rám a többiek. Belém fektették a bizalmukat és ez pont annyi kihívást jelentett, amennyire szükségem volt!

2022 nyarán csatlakozott a Telekom Corporate Communication Hubjához, ahol azon dolgozik, hogy a Telekom inkluzív és sokszínű vállalat legyen. A sokszínűségi projektek közül kiemelten foglalkozik a megváltozott munkaképességűekkel, a roma fiatalokat támogató mentorprogrammal és a munkatársi közösségekkel.

Hogyan csapódnak le a projektjeid a hétköznapokban?

Szerencsére egészen sokrétű a munkám: van, hogy rendezvényeket szervezünk, amelyek a sokszínűségi projektekhez kapcsolódnak, a megváltozott munkaképességűek támogatása pedig napi szintű feladatom, aminek az adminisztrációs és a mentori része is az én hatáskörömbe tartozik. Hogy mit jelent ez? Rehabilitációs mentorként nemcsak szakmai, de sokszor lelki támogatást is nyújtok azoknak a kollégáknak, akiknek valamilyen okból kifolyólag változott az egészségügyi állapota. Emellett kommunikációs feladatokat látok el, illetve kapcsolatot tartok különféle alapítványokkal, civil szervezetekkel. Empatikus embernek vallom magam, a fő feladatom, ami meghatározza az egész működésem, hogy érzékenyítsem és edukáljam a kollégákat a fenti témákban.

Mit gondolsz az Employee Assistance Programról?

Szerintem szuper kezdeményezés, de hadd indítsak egy kicsit messzebbről. Tavaly júliusban egy merőben más közegből érkezve csatlakoztam a Telekomhoz. A multis lét egészen új volt számomra, nem volt hasonló tapasztalatom. Szerencsére az onboarding folyamatom során szuper mentort kaptam, aki alaposan bemutatta nekem azt a sok remek szolgáltatást és juttatást, amit a Telekom biztosít a munkavállalóinak. Ekkor hallottam először az Employee Assinstance Programról is, ami nem is jöhetett volna jobbkor. Épp egy érzelmileg telített időszakon mentem keresztül, nemcsak a munkahelyváltás kapcsán, de a magánéletemben is voltak olyan krízisek, amelyekkel meg kellett birkóznom. Azt éreztem, hogy bedarálnak az események, nem tudtam teret és időt adni a feldolgozásnak. Ekkor ajánlotta a mentorom, hogy forduljak bizalommal az EAP szakembereihez. A következő időszakban három alkalommal kértem pszichológiai segítséget, ennek köszönhetően képes voltam priorizálni, túl lenni a nehézségeken és megélni a pozitív változásokat is. A rendszer használata nagyon egyszerű, abszolút felhasználóbarát és gyorsan reagálnak arra, ha bármilyen témában segítséget kér az ember.

Korábban volt elvárásod, hogy ilyen módokon támogasson a munkáltatód? Szerinted van felelőssége a munkáltatónak abban, hogy hogyan érzik magukat a munkavállalói?

Elvárásom nem volt, mert nem tudtam elképzelni, hogy ennyi mindent tud tenni a munkáltató, de igényem vagy vágyam volt erre. Már csak azért is fontos egy ilyesfajta támogatás, mert ez egy körforgás: ha a munkavállaló jól érzi magát fizikailag és lelkileg, akkor az maximálisan kihat a teljesítményére. Éppen ezért a munkáltatónak azt gondolom, kell tennie azért, hogy jó állapotban legyenek a munkavállalók. Nem beszélve arról, hogy például a Z generáció tagjainak ez húzóerő, azt látom, hogy ők már sokkal tudatosabban keresnek munkahelyet, jól kommunikálják az elvárásaikat és tartják a határaikat. Visszatérve, a munkáltató felelőssége tehát nem elvitatható, szerencsére a Telekom tesz is érte, hogy megfeleljen ezeknek az elvásároknak.

Milyen lehetőségeket kínál még a Telekom ilyen téren? Te élsz valamelyikkel?

Az EAP mellett fontos még megemlíteni az egészségügyi szűrővizsgálatokat, amelyeket az Affideán keresztül vehetünk igénybe. Én tavaly voltam szűrővizsgálaton, és idén is tervezem, hogy megyek. A legjobb része, hogy a fix csomagok mellett, mindenki önállóan is kiválaszthatja magának, hogy mely vizsgálatokra szeretne elmenni.

De azokat a programokat, koncerteket, eseményeket is megemlíteném a lehetőségek sorában, amelyek nagyon jól feltöltenek egy-egy munkanapon. Ráadásul, mivel a csapatommal együtt veszünk ezeken részt, van egy mini-csapatépítő hangulata is. Sokszor tanulok ezeken a programokon valami újat, máskor egyszerűen csak szórakozom, de olyan is van, amikor konkrétan komfortzóna-tágító élményben van részem. Nemrég például a 8. emeleti GYM-ben kipróbáltam a techno-jógát!

Ami még szuper lehetőség a Telekomban, hogy csatlakozhatunk a különféle munkatársi közösségekhez: Nők a Telekomban, Akadálymentesen a Telekomban, Családosok a Telekomban és a Magenta Pride. Hamarosan megalakul egy romákat támogató munkatársi közösség is. Remek, hogy ezeknek itt a házon belül helyük van!

Mi a legjobb része a Telekomos létnek?

Nekem pozitív megélés volt, hogy mennyi mindennel támogatja a Telekom a munkavállalóit. A szűrőprogramok, az EAP és az összes rekreációs program, remek. Az is döbbenetes volt, hogy mennyi program kap helyet a székházban, ha csak 20 percre csatlakozom be valamelyikre, akkor is feldobja a munkanapot! Olyan a Telekom, mint egy terülj-terülj asztalkám, ahol persze dolgozni is kell, el kell végezni a munkát, ugyanakkor a hajtásban, a napi robotban van lehetőség töltődni, új dolgokat tanulni és folyamatosan fejleszteni magam. Lehet, hogy ez nagyon személyes, de muszáj elmondanom, hogy a Telekomban nekem az egyik legjobb, hogy nagyon szeretem a csapatomat. Szuper húzóerő, hogy jó érzéssel jövök be hozzájuk reggelente. Bár alapvetően nem barátokat keresünk egy munkahelyen, de itt mégis értékes emberekkel hozott össze az élet, ami nagy ajándék! Végül de nem utolsósorban örülök, hogy olyan munkakörben dolgozhatom, amit szívesen csinálok. Remek dolog olyas valamivel pénzt keresni, amit tényleg tudok élvezni, amit belső indíttatásból végzek nap mint nap.

Majdnem 7 éve dolgozik a Telekomnál, ebből 6 évet műszaki munkatársként töltött, majd tavaly júliusban váltott, köszönhetően a tanulmányainak. Egy kis Solution Designer-es kitérő után most az üzemeltetési területen dolgozik.

Két éve kezdtem el az egyetemet, ezért tudtam megpályázni egy másik pozíciót. A területünkön éles, használatban lévő rendszerekből érkező hibajegyeket oldunk meg. Az én feladataim egyelőre a standard, többször előforduló hibák javítása és a tanulás, megfigyelés.

Belső vagy külső ügyfeleket szolgáltok ki?

Az ügyintézők (a Telekom ügyfélszolgálati munkatársai – a szerk.) az ügyfeleink, tehát belsősök, ők viszont kapcsolatban vannak a Telekom ügyfeleivel, ajánlatokat adnak, vagy készüléket adnak el az általunk támogatott rendszerek segítségével.

Mit tanulsz az egyetemen és milyen munka mellett végezni?

A Milton Friedman egyetemre járok, gazdaságinformatikus szakra, levelezőn. Ez annyit jelent, hogy kéthetente pénteken és szombaton járok be. Elég nehéz, mert ahogy elkezdtem az egyetemet, megszületett az első gyermekem. Szóval volt teendőm már akkor is rendesen, azóta pedig már megszületett a második is. Szerencsére nem érzem nagyon megterhelőnek. Nyilván ebben az is benne van, hogy ez levelező, nekünk sokkal könnyebb.

Kellett a Telekomtól segítség, rugalmasság ehhez?

Természetesen. Péntekenként egy fél napot dolgozom, és onnan megyek az egyetemre, mert fél kettőkor kezdődik az első óra. Nem lenne szükség jelenléti oktatása, nem kötelező, de én magam ismerve sokkal jobb szeretek bejárni, és ott lenni, hallani, figyelni, és semmiképp nem szalasztanám el ezeket az alkalmakat. Szóval a péntek az, amivel úgymond a Telekom hozzájárul ahhoz, hogy ott lehessek. Nem tudom, hogy máshol ez mennyire lenne megoldható, de itt az, és ez egy nagyon pozitív dolog.

Beszéljünk a pótszabiról. Emlékszel, hogy mit szóltál hozzá, amikor először bevezették?

Megvallom őszintén, hogy úgy emlékszem, hogy amióta itt vagyok, és amióta Telemix keretet (a Telekom cafeteria kerete – a szerk.) osztok fel, azóta ebből a keretből vehetünk extra szabadnapokat. Eddig viszont csak két extra napot lehetet „venni”, most már négyet. Már jó pár éve szempont ez, és amit a keretből meg tudok venni, mint pótszabadság, azt mindenképp megveszem. Kihasználom az ilyen lehetőségeket, például rendszeres véradó vagyok, és ugye a törvény szerint a véradás napján 4 órára kell mentesülnöd a munka alól. Na, ezt a Telekom kiegészíti, hogy a teljes napra szabad lehetsz. Plusz, ha egy évben kétszer adsz vért, akkor kapsz még egy szabadnapot, ha pedig háromszor, akkor még egyet. Tehát ha háromszor adsz vért egy évben, akkor a véradások napját is beleszámítva 5 nap szabadságot kapsz. Én ezt nagyon szeretem. Ez nekem egy nagy plusz. Szeretek vért adni, szeretek jót tenni, és ez egy ilyen plusz motivációt tud adni.

Az eddig meséltek alapján nem óriási rejtély, hogy mire kellenek az extra szabadságnapok, de hogy lehet ezeket a te esetedben jól felhasználni?

A gyerekek előtt is szerettünk, és most is nagyon szeretünk a feleségemmel túrázni, pihenni, eljárni mindenfelé, úgyhogy nagyon hasznosan tudjuk használni a szabadságomat. Hosszúhétvégéket csapunk, nyaralások nyaranta, de inkább ősszel meg tavasszal, a nagyon nagy meleget annyira nem kedveljük. Szóval a szabik elég fontosak az életemben/életünkben.

Hogy foglalnád össze, mi a legjobb része a Telekomos létnek?

Hát én a Telekom előtt nagyon-nagyon mást csináltam, vendéglátásban dolgoztam. Hét évvel ezelőtt, amikor váltottam, akkor az nekem egy olyan váltás volt, hogy ilyen is lehet egy munkahely? Ennyire jó és ennyire rugalmas? És nem csak a juttatások miatt, de azt érzem, hogy itt figyelnek az emberre, próbálják az igényeket kielégíteni, vagy ugye az ilyen apróságok. Nem biztos, hogy valakinek egyébként olyan meghatározó az, hogy elmegy vért adni, és azután kap egy szabadnapot, vagy aznap már nem kell dolgozni, de szerintem olyan pozitív dolog, eszméletlen jó. Ez egy pici szelete mindennek a Telekomból, de közben én ezt nagyon szeretem, hogy egy ilyen apróság is mennyi mindent tud adni. Mindenféle rendezvények vannak, ahol megismerkedhetsz dolgokkal, amit máshol nem feltétlen ismernél meg, nem feltétlen találkoznál vele. Például nemrégiben volt egy alapítványokat összehívó, bemutató rendezvény a székházban, az is baromi jó volt. Szóval sok olyan megmozdulás van, ami adhat az embereknek.

2019 áprilisában csatlakozott a Telekomhoz döntéstámogató szakértőként. Kezdetben a Network Technology Directorate-nél dolgozott, most pedig a Chief Technology and IT Officer mellett, a Technology Unit-nál tölti be ezt a szerepet.

Hogy telnek átlagosan a napjaid, mit csinál egy döntéstámogató szakértő?

A nyolc órából körülbelül öt telefonálással telik. A maradék időben meetingekre járok, vagy például ha szervezni kell valamit, akkor mondjuk terepszemlére megyek. Ezen kívül meg nyilván vannak operatív feladataim, adatrögzítés, hasonlók. Elsősorban Lubor Zatkot, a Magyar Telekom Chief Technology and IT Officerét támogatom. Lubor a műszaki terület optimális működéséért felel, legyen az Network vagy IT oldal. A munkája során abban segítem őt, hogy a stratégiailag fontos döntések meghozatala előtt ellátom támogató információval ahhoz, hogy a legjobb megoldást szállíthassa a területnek. Ez a támogatói tevékenység gyakran kiterjed átfogó felkészülési anyagok, prezentációk készítésére is, amiket, ha előadást kell tartania, a színpadra lépésekor hasznosíthat. Egyébként nagyon sokat kommunikálok a CTIO mellett a terület más vezetőivel is. Úgyhogy úgy tudnám összefoglalni, hogy próbálok egy kommunikációs hidat képezni a Tribe- és Hub Lead-ek meg a CTIO között. És mindebből az is ered, hogy nemcsak a CTIO-nek a munkáját támogatom, hanem gyakorlatilag az egész Technology Unit vezetőinek a munkáját segítem. Amit nagyon szeretek benne, az a rendezvényszervezés része, a demókat és a dolgozói fórumokat szoktam én szervezni.

Kinek, és miről szólnak ezek a demók?

Főként a Technology Unit munkatársainak szólnak, de egyébként voltak már, és lesznek is olyan alkalmak, amiket kinyitunk uniton kívülre. Nyilván ezt mindig megszoktuk nézni, hogy a téma, amivel érkeznek az előadók, az mennyire „TU-fajsúlyos”, és annak fejében akár kinyitjuk a teljes vállalat részére is. Egyébként négy pillér mentén rakjuk össze ezeket az anyagokat: innováció, hatékonyság, emberek és szervezet, a negyedik pedig az ügyfélfókusz. És ezek a témák forognak havi szinten, és gyakorlatilag a TU-s szakemberek vállalják azt, hogy ott ezekben a témákban a saját ötleteiket, témáikat elmondják. Ezen felül a dolgozói fórumokat szervezem, vagy például a különböző TU-s csapatépítő eseményeket. De ott van még az az e-sport bajnokságunk, aminek én vagyok a főszervezője. Mindig oda lyukadok ki, hogy iszonyúan sokrétű a munkám, és soha nincs két egyforma nap.

Mi járt a fejedben, amikor először hallottál az apaszabiról?

Az első gondolat az az volt, hogy fú, de király, annyival többet tudok így pihenni, de utána egyből leesett, hogy az nem az az időszak lesz, amikor pihenni fogok. Nem tudtuk, hogy mi előtt állunk, nekünk ez az első babánk, és abszolút nem voltunk komfortosak abban, hogy hogy kell fölkészülni erre, mi fog várni minket. Nyilván az ember fejében van valami, amire úgy készül, meg amire gondol, aztán utána a gyakorlatban az baromira nem úgy van.
Szerintem az egész családi atmoszférát jobban meg tudtuk teremteni azzal, hogy én otthon tudtam figyelni mindkettőjükre ebben az időszakban. Másrészt pedig iszonyatosan jó ez a pár hét arra, hogy a köteléket valahogy elkezdd kiépíteni a gyermekeddel, és sok ismerősen mondta például, hogy náluk nem volt ilyen apaszabira lehetőség, és hogy legelőször akkor tudtak kapcsolódni a gyerekkel, amikor mondjuk elmentek egy-két hétre nyaralni. Itt meg azért rögtön, és az, hogy vannak olyan szituációk, amikor te is tudsz pelenkázni vagy adott esetben etetni, az nagyon jó. Ott vagy a gyerekkel, és az első napjaiban te is aktív részese lehetsz ennek. Úgyhogy szerintem ezek azok, amikben a legtöbbet hozzáadott az apaszabi ahhoz, hogy tényleg egy kerek egész családunk legyen, és abban is biztos vagyok, hogy én is teljesen máshogy állok hozzá, vagy álltam hozzá a babához is, meg a páromhoz is. Utólag visszagondolva az első két hét életem legjobb két hete volt, amikor a babával hazamentünk. Gyorsan elment az idő, de mégis olyan meghitt és lassú folyással telt el ez a két hét. Ez volt a legjobb benne igazából, és ez visszahozhatatlan. Olyan időt ad ezzel a Telekom, amit soha többé nem tudsz visszajátszani.

Az apaszabi egy kezdeti segítség. Hogyan támogathat még a Telekom szülőként?

Szerintem a távmunka tud a legjobban, iszonyat nagy rugalmasságot ad. Természetesen, hogyha a munkaköri leírásod és a vezetőd megengedi. Amikor majd bölcsibe, oviba kell vinni a gyereket, azt szerintem tök jó, hogy el tudom majd vinni autóval és mondjuk nem nyolckor kell odaülni a számítógép elé, hanem elég fél kilenckor. Vagy biztos lesz majd olyan a szituáció, hogy beteg lesz, orvoshoz kell majd vinni. És ezekben tud segíteni a Telekom azzal, hogy dolgozhatok távmunkában abban az időben, amíg mondjuk ő beteg, ez szerintem iszonyat nagy segítség a szülőknek. Ez szintén későbbi dolog, és nem is juttatás, de például szerintem egy tök jó kezdeményezés ez a „muti hol dolgozol”. Már annyira várom azt, amikor a kisfiam, Zsombi majd azt kérdezi, hogy apu, te mit dolgozol? Megmutatom, hogy mit csinál apu, és behozom, körbejárok itt vele az irodában, lássa azt, hogy hogy néz ki egy munkahely. Én úgy veszem észre, hogy a kollégák is nagyon befogadóak ezzel kapcsolatban. Én ezt az időszakot várom nagyon. Engem az nagyon lenyűgözött, amikor apu bevitt az ő munkahelyére, és emlékszem tisztán, hogy megengedte, hogy én is küldjek faxot, és ez a régi írógépük volt, és akkor azzal írtam leveleket, szerintem elsős vagy másodikos lehettem. Nekem ezek tök jó élmények voltak, és valószínűleg ezért is akartam mindig is névjegykártyát. Láttam, hogy apunak ott vannak a névjegykártyái, volt egy mappája, és le voltak fűzve a névjegykártyák benne. Otthon mindig nézegettem őket, és szerintem ezek tök sokat számítottak abban, hogy bennem kialakult, hogy valami ilyen környezetben szeretnék majd dolgozni. Tehát nyilván ezért szeretném én is majd az én kisfiamat behozni ide, hogy legyen saját választása, de lássa azt, hogy apu ezzel foglalkozik, és hogy az ezzel jár, nagyjából így néz ki.

Mi a legjobb része a Telekomos létnek?

Az egyik az az, hogy iszonyatosan felkészültek szakmailag itt a kollégák, mindenki, akivel találkozom. Ezt azért szeretem, mert rengeteget lehet tanulni egymástól, és úgy látom, hogy minden kolléga nagyon szívesen segít abban, hogyha esetleg nem vagy naprakész egy témában, vagy nem azon a területen dolgozol, akkor leülnek veled, egy órában elmondják, és onnantól kezdve átlátod. Szerintem ez egy nagyon jó dolog, és érződik az, hogy tényleg, egy hajóban evezünk. Ez iszonyat jó érzés szerintem. A másik, amit én nagyon szeretek, - ez mondjuk függ a munkakörtől is -, hogy felhatalmazást adnak a vezetők, és ezt úgy látom, hogy az agilis módszertan is nagyon támogatja. Tehát felelős vagyok a saját feladataimért, és azokat úgy oldom meg, ahogy jónak látom, nyilván egyeztetve a szakmai vezetőkkel, de úgy látom, hogy ilyen szempontból szabad kezet adnak sok kérdésben a munkavállalóknak, és szerintem ez iszonyat nagy motivációt tud adni az itt dolgozóknak. És ami erre még kapcsolódik, és nekem nagyon tetszik, hogy elérhetőek a vezetők az összes szinten. Nem csak szakmai, de személyes oldalról is nagyon megközelíthetőek, emberiek, és ők is nagyon segítőkészek, nem látom, hogy nagyon nagy szakadék lenne emberi oldalról a vezetői szintek között, és ez nekem nagyon szimpatikus. Innentől kezdve az, hogy te hogyan menedzseled magad, csakis rajtad múlik.

8 éve csatlakozott a Telekom ügyfélszolgálatához, a területen belül először bejövő ügyfélszolgálattal, később pedig sales-szel foglalkozott. Később szeretett volna cégen belül pályát váltani, ami idén nyáron meg is valósult, köszönhetően többek között a távmunka lehetőségének.

Hogy nézett ki ez a váltás a gyakorlatban?

Van egy pont, amikor el kell gondolkodnod azon, hogy hosszú távon mit szeretnél, mert a karrierváltás lehetősége idővel folyamatosan szűkül. Legalábbis én így látom. Ezért én is elkezdtem nyitottabb szemmel járni. A pandémia hozott sok rosszat az életünkbe, de nekem, vagy akár Telekom szinten, úgy látom, inkább nyitott egy ajtót, szabadabb lett az átjárhatóság. Korábban például azért nem volt lehetőség átigazolni máshova, mert azok a munkakörök, amik szimpatikusak voltak, Budapesthez kötődtek, Nyíregyházáról esélytelennek láttam a váltást. Az elmúlt két évben ezek a korlátok sokat lazultak, és ma már sokkal több a lehetőség azok előtt is, akik vidékről dolgoznának. Nálam úgy alakult, hogy kaptam egy ajánlatot egy olyan munkakörre, amihez hasonlóban régóta gondolkoztam. Megpályáztam, elnyertem, és most gyakorlatilag teljesen rugalmas munkaidőben dolgozom, akkor utazom Budapestre, amikor a munkaköröm miatt szükségét érzem és számomra megoldható.

Mit jelent neked a távmunka ebben a helyzetben?

Ez egy komoly kényelmi faktor, nem elhanyagolható, hogy az otthonod kényelméből keresel pénzt… ez mennyire jól hangzik, nem igaz? Az időhatékonyság nagy előny, családosként például nem kell hazamennem a munkahelyről, hogy aztán elmenjek a gyerekért, hanem egyből indulhatok érte a munkaidő végén. Távolabbról nézve a karrierváltás szempontjából is jól jön, hiszen a távmunkának hála én például egy teljesen más területre tudtam átevezni. A Telekomnál rajtad múlik a váltás, ha megvannak a kompetenciáid, akkor nem számít, hogy hol élsz, ha benned megvan az, ami éppen az adott pozícióban kell, akkor a Telekom megadja a lehetőséget.

Akkor nálad a karrierváltós rész játszik be inkább a távmunkával kapcsolatban, de a „kényelmi oldalát” hogyan értékeled?

Hogy „dolgozhatom-e távmunkában is, és ha igen, mennyit?” ma egy leendő munkavállalónak ugyanolyan alapvető kérdés, mint mondjuk az, hogy milyen cafeteriát fog kapni. Bárhova is szeretne az adott ember elhelyezkedni, a távmunka-lehetőség nagy behúzó erő. Kétéves a kislányom, a születése előtt jött a Covid, ami miatt ritka szerencsésnek érzem magam. Nem kellett reggel elmennem a munkába, hiszen mindig otthon voltam. Napközben, ha csak keveset is, de együtt tudtunk lenni, emiatt sokkal mélyebb a kapcsolatunk mint sok más „apa - gyerek viszony”, köszönhetően annak, hogy több időt tudtunk együtt tölteni a kezdeti időszakban.

Mekkora teher Budapestre járni időnként, és hogyan oldod meg?

Jó néha kiszakadni, kellenek a társas kapcsolatok, nem mondanám, hogy teherként élem meg. Néha visz egy plusz színt a munkába az, hogy egy kicsit feljövök a székházba, találkozom a kollégákkal. Munka után, ha időm engedi még el tudok intézni pár dolgot, elmegyek vásárolni vagy találkozom itteni barátaimmal, családdal.

Milyen telekomos juttatásokat szeretsz a legjobban?

Nehezen tudnék kiemelni egy dolgot, de például azt szeretem, hogy az otthoni telekommunikációs szolgáltatások költségét megspórolom, tehát az internet- és TV előfizetést, vagy akár a család mobil előfizetéseit is. Csúcseszközöket kapok a munkámhoz, nekem például ez is fontos. Sablonos dolog a cafeteriát meg a többi jól megszokott juttatást mondani, de igazából ezek is lényegesek.

Mi a legjobb része a telekomos létnek?

Az én sztorim jól bizonyítja, hogy telekomosként tényleg az lehetsz, aki lenni akarsz, ha vannak ambícióid, támogat a cég. Mindenki szeretettel fogad, biztat, segít. Nekem ez a legfontosabb. A napok változatosak, de a környezet mindig adott. Nem csukja rád senki az ajtót, ha megkeresed egy problémával. Mindenhol nyitottak a kollégák, bárkivel kommunikálsz, jó tapasztalataid lesznek, itt ilyen a légkör. Emberséges munkahely, és ami a legfontosabb, a Telekom lehet az önmegvalósítás terepe.

Mióta vagy Telekomos?

2019-ben csatlakoztam inside sales-esként, akkor még a T-Systems-hez. A Magyar Telekomban 2020. január 1-je óta dolgozom. Egy olyan csapatban dolgozom, ami egy nagy DT-s szervezethez tartozik. A közvetlen magyar csapattársaimon kívül ritkán dolgozom más Magyar Telekomos kollégával. Bár a csapatom hivatalosan nem változott, a pozícióm kinőtte magát. Ma már nemzetközi értékesítő menedzser feladatkört látok el, B2B értékesítési szakértő vagyok.

Viszont van egy másik pozíciód is a cégen belül, erről mesélsz kicsit?

A csatlakozásom után nem sokkal elkezdtem a jogi egyetemet, ami régi álmom volt. Mikor pedig a gyakorlatomat kellett teljesítenem, kitaláltam, hogy picit belefolynék a Magyar Telekom életébe, jó kapcsolódási pontnak találtam. Szóval megkértem az akkori vezetőmet, hogy irányítson el a megfelelő emberhez, hogy rá tudjak kérdezni a dologra. Nagyon sok gyakornoki pozíció van a Telekomnál, de az én helyzetem elég speciális volt, hiszen meg akartam tartani a pozíciómat, nem voltam “rendes gyakornok”. Kicsit szkeptikusak voltak, hogy akkor most betanítanak, és utána én lelépek, mondván, hogy letelt a gyakorlatom. De mondtam, hogy rugalmas vagyok és bár nem tudok ígérni semmit, de hosszú távra tervezek. Így aztán elkezdtük a közös munkát 2023 márciusában. Keddenként bementem a jogi csapathoz, a saját munkámnak pedig csak úgy délután 3-4 után fogtam neki. A gyakorlati időm végén pedig megkérdezték, hogy szeretnék-e maradni. Mivel nem ment a munkám rovására a történet, így egyik vezetőm sem látta akadályát, szóval maradtam.

Szóval most értékesítő vagy teljes állásban, és mellette gyakornok a jogi területen?

Lényegében igen. Szerintem én lehetek a valaha volt legidősebb gyakornokuk, de elképesztő megbecsülést kapok, abszolút a csapat részének érzem magam, meghívnak minden eseményre, csapatépítőre. Most azt érzem, hogy két csapathoz tartozom, ami elképesztően jó dolog.

Hosszútávon mit szeretnél a joggal kezdeni? Maradnál a Telekomnál?

Jelenleg még legalább 3 félévem van hátra az egyetemen. Hogy másfél év múlva épp mi lesz a jogi csapatnál, keresnek-e embert vagy sem, azt előre nem tudhatjuk. Szívesen csinálnám még egy darabig az értékesítést is, mert nagyon szeretem. Egy ponton viszont tényleg szeretnék átmenni a jogi területre, mert ahhoz, hogy szakvizsgát tegyek, szükség van 3 év tapasztalatra jogi munkakörben.

Érdekes a határtartás ebben a helyzetben. Hogy húzod meg a határt a két terület között, és hogy jut időd egyéb dolgokra?

Az, hogy hol mennyi időt töltök, az általában az adott héten dől el. Például, ha van egy fontos határidős feladatom, akkor a jogi terület háttérbe szorul, és szólok, hogy most nem tudok feladatot vállalni. Ezt tiszteletben is tartják. Máskor viszont épp ellenkezőleg, nagyon aktív tudok lenni náluk, és szólok is, hogy most több időt tudok szánni erre. Néha belecsúszik egy-egy hétvége vagy este, de az egyetemet levelezőn végzem, ami azt jelenti, hogy pénteken és szombaton vannak órák, szóval ezeket a túlórákat inkább tanulási időnek számolom el. Úgyhogy nem nagyon szabok határokat előre, inkább a heti beosztástól függ az, hogy épp mi kerül jobban előtérbe.

Kinek a segítsége és rugalmassága kell leginkább ahhoz, hogy ez a felállás működőképes legyen?

Legfőképpen a páromé, ő kapja a legnagyobb terhelést és kihívásokat, szegény. De nagyon szerencsés vagyok a munkahelyemmel is, csak támogatást kapok mindenhonnan. Kezdve az itteni vezetőmmel, aki nem kérdőjelezte meg, hogy én erre képes vagyok, és összekötött a jogi terület vezetőjével. Aztán ott van a kinti vezetőm, akiben egy percig sem merült fel, hogy esetleg elhanyagolnám a munkámat és megelőlegezte, hogy továbbra is kiemelkedően végzem majd a mindennapi feladataimat. Illetve a jogi csapatnak is hálás vagyok, amiért belém fektetik az energiát, tanítanak, és ennek egyelőre szerintem csak apránként tudják learatni a gyümölcsét. Persze igyekszem, hogy minél többet tudjak nekik segíteni, vannak dolgok, amiket már teljesen rám lehet bízni, ők pedig nagyon sok időt szánnak rám, hogy egyszer teljes értékű csapattag lehessek.

Mindezek mellett te vagy az egyik vezetője a Nők a Telekomban munkatársi közösségnek. Ez, hogy merült fel?

Az előző munkahelyemen nagy hagyománya volt az ilyen munkatársi csoportoknak, így amikor idejöttem, azt gondoltam, hogy itt is lesz lehetőség ilyenekhez csatlakozni, de kiderült, hogy ez itt még nem létezik. Aztán amikor megalakult a Nők a Telekomban munkatársi csoport, akkor az alakuló eseményen nem igazán voltak jelentkezők a vezetői pozícióra, én és egy másik kolléganő elvállaltuk. Mostanra ez kinőtte magát, nagyon sok dolgunk van, és igyekszünk helytállni. Néha vannak elfoglaltságaink munkaidőben is, viszont ez sem megy a munka rovására, csak így később kell megcsinálni, de a vezetőim ebben is támogatnak, sőt, büszkélkednek azzal, hogy én ezt is csinálom.

Mi ennek a közösségnek a célja, mivel foglalkoztok?

A Magyar Telekomban egyharmad a női munkatársak aránya. Nekünk nem az a célunk, hogy ezt megváltoztassuk, nem hiszünk abban, hogy ide csak számok kellenek. Egyenlőséget szeretnénk, és azt, hogy egy nő se érezze azt, hogy a férfi munkatársaival másképp viselkednek, vagy másképp állnak hozzájuk. Szerencsére nem ez az általános a Telekomon belül, de sajnos még mindig előfordul. Szeretnénk, hogy a nők megismerjék a lehetőségeiket a cégen belül. Nagy célunk még a kolléganők támogatása is. Most például egy mentorprogramon dolgozunk, amibe nagyon-nagyon sok energiát tettünk már. Ilyen talán még nem is volt a Telekom életében, vagy legalábbis amióta én itt vagyok. Szeretnénk, ha látnák a kolléganők, hogy van itt egy támogató csoport, amihez lehet fordulni, és hogy vannak motiváló példák.

Hogy néz ki a Telekomos karriered?

A főiskolán turizmus szakra jártam, ott találkoztam először a termékfejlesztéssel, és rögtön megtetszett az a filozófia, hogy hogyan kell egy ötletből készterméket előállítani. A 2000-es évek elején éreztem, hogy az infokommunikáció lesz az, ami meghatározza a jövőt, ezért ebbe az irányba váltottam, így kerültem 2003-ban a Westel üzletfejlesztési területére. 2005-ben elmentem, aztán később visszajöttem, és az évek során ezt még kétszer megcsináltam, így most a negyedik időszakomat töltöm a Telekom csoportnál.

Hogyan találkoztál a méhészkedéssel?

2017-ben épp nem a Telekomnál dolgoztam, és nem igazán éreztem jól magam az adott helyen. Ez eljutott a régi Telekomos vezetőmhöz is, aki azóta már a T-Systems innovációs területét vezette, és megkeresett egy agrárinnovációval kapcsolatos pozícióval. A feleségem családja gazdálkodik, mindig is láttam abban a szépséget, hogy a munkádnak kézzel fogható produktuma van. Szóval nagyon tetszett ez a lehetőség, és rögtön igent mondtam. Az egyik első projekt kapcsán Békés megyei gazdákkal interjúztunk napokon keresztül, megfigyeltük a munkájukat. Előkerült egy “okoskaptár“ nevű Deutsche Telekom fejlesztés is, így méhészeket is megkerestünk. Megkértük őket, hogy meséljék el, hogy milyen egy napjuk, milyen egy év, miről szól ez a szakma. Olyan szépen beszéltek a méhészetről, a méhekkel való foglalkozásról, az előnyökről és hátrányokról, hogy egyből nagyon megtetszett. Úgy éreztem, hogy ahhoz, hogy jobban szót értsek a méhészekkel, jobban bele kell ásnom magam a témába, ezért 2019-ben beiratkoztam egy méhészképzésre Gödöllőn.

A képzésen túl mi kell még ahhoz, hogy valaki méhész legyen?

Jelenleg a méhészkedésnek elég szigorú szabályai vannak, de végzettséghez amúgy nem kötött a méhtartás. Azt mondják, hogy igazából úgy tudod megtanulni, ha elmész egy mentorhoz, és a lehető legtöbb időt töltöd nála. Én ezt a jelenlegi élethelyzetemben nem tudtam bevállalni, család és munka mellett, és egy méhészt sem szerettem volna ilyen helyzetbe hozni, hogy jelentkezem hozzá, de aztán nincs rá elég időm. Így azt mondtam, hogy akkor a saját hibáimból szeretnék tanulni, ami nyilván sokkal nehezebb. 2020 augusztusában vettem három méhcsaládot, de sajnos egyik sem telelt át. Jelenleg egy méhcsaládom van, de tervezek bővíteni, továbbra is nagyon szeretem ezt csinálni, iszonyatosan ki tud kapcsolni.

Mennyi elfoglaltságot jelent ez?

A méhek remekül eltartják magukat, akár önállóan is el tudnának lenni, de felelős tartásuk elég összetett feladat. 10 fok alatt nem repülnek ki a kaptárból, 12 fok alatt és esőben pedig nem bontunk kaptárt, tehát nagyon időjárásfüggő. Családszámtól is függ, de tavasztól őszig szinte napi elfoglaltságot jelent, mindig van teendő a méhek körül. Jogszabály szerint az aktív időszakban minimum háromhetente át kell őket vizsgálni, és többek között betegségre utaló jeleket kell keresni. A méhek a kaptártól akár 5 kilométerre is eltávolodhatnak, így a családok könnyen megfertőzik egymást, ezért fontos, hogy időben észrevegyünk bármilyen jelet. Másik nagyon fontos feladat az úgynevezett varroa atka elleni védekezés. Ez a kártevő sajnos folyamatosan jelen van közöttük. Kiirtani nem lehet őket, de gyéríteni kell a számukat a családban, különben legyengülnek a méhek, és fogékonyabbak lesznek a betegségekre. A méhegészségügyi monitoringon túl fontos még a méhanya meglétének ellenőrzése, hiszen ő tartja egyben a családot, gondoskodik az utódokról. Ennivalóról is gondoskodni kell nekik, de ez a hordási időszakban általában nem probléma, illetve valamilyen természetes vizet is biztosítani kell nekik, a csapvíz tönkreteszi bélflórájukat. Télen akkor kell etetni, ha nem maradt nekik elég méz, illetve olyankor műhelymunkák vannak: kaptárfestés, keretek összeszögelése és drótozása, viaszolvasztás, olyan dolgok, amikre nyáron nem jut idő. Igazából ez egész évben elfoglaltságot ad, csak mindig más jellegűt.

A Telekom hogyan támogat téged ebben a hobbiban?

Iszonyatosan nagy segítség, hogy távmunkában dolgozhatok, így akár ebédidőben is ki tudok ugrani a méhekhez, mert szerencsére közel is vannak. Rugalmas a vezetőm, elfogadja ezt, és ha például azt látom, hogy az előrejelzés alapján délután esni fog, akkor ki tudok menni. Amikor messzebb voltak a méhek, akkor is ki tudtam menni szükség esetén, magammal vittem a laptopom, és akár onnan jelentkeztem be egy-egy megbeszélésre. A kollégák is figyelnek erre, ha a naptáramban jelzem, hogy az adott napszakban nem érek rá, akkor tiszteletben tartják. Azt is elfogadják, hogy időközben ismét tanulok, pont a méhészkedés miatt kezdtem el a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem gyógy- és fűszernövény technológusi képzését, szeretném majd a két területet ötvözni. Ezzel kapcsolatban is megértő a vezetőm, így nem gond, ha péntek délután órák vannak, amíg a munka el van végezve. Számomra a cég a rugalmassággal tudja a legtöbbet nyújtani, így tudom kiélni magam ezekben a dolgokban.

Mióta vagy a Telekomnál, és mivel foglalkozol?

Majdnem 10 éve vagyok telekomos, műszaki szakértőként dolgozom. Ebben a munkakörben jól körülhatárolható, konkrét feladataink vannak. Ügyfelekhez járunk, eszközöket cserélünk, műszaki hibákat hárítunk el. Én ezen felül még nagyon szívesen oldom meg azokat az összetettebb feladatokat, amelyek jellegüknél fogva több időt vagy energiát igényelnek. Van is a vezetőmnek egy poénja erre, ha valaki csodálkozik, hogy egy korábban szinte megoldhatatlannak hitt problémát mégis megoldunk: “Gabinak nem mondtuk el, hogy nem lehet”.

A Telekom előtt is ezen a területen dolgoztam, csak épp alvállalkozóként. Nagyon szép összegeket lehetett keresni, de cserébe mindig bizonytalan volt az, hogy mikor és milyen formában kapok fizetést. Nehéz ezt olyan embernek átadni, aki még nem dolgozott hasonló környezetben. Itt még tíz év után is egy kicsit furcsa, hogy a hónap első munkanapján tényleg mindig megkapom a fizetésemet.

A munkád során is a szabadban vagy, a magasban is töltesz időt, neked mégis a sziklamászás a hobbid. Hogy jött ez?

Több mint tíz éve egyszer elmentünk a barátnőmmel falat mászni. Tériszonya van, de nagyon érdekelte, én pedig már rendelkeztem ipari alpinista képesítéssel, de sosem másztam műfalat, vagy sziklát. Elmentünk, és megismerkedtünk egy falmesterrel, aki amúgy most az olimpiai válogatottat is edzi, ő mutatta meg nekünk az alapokat. Később elmentünk hozzá tanfolyamra is, nála tanultuk meg a kötélhasználatot, a biztosítási eszközöket. Kettőnk közül engem ez kicsit jobban érdekelt, én azóta nagyon sok képzést elvégeztem már ezzel kapcsolatban, már csak a lavina és a hegyimentő tanfolyam hiányzik.

Ipari alpinistának kell lenni a jelenlegi munkakörben?

Nem, abszolút nem elvárás. Van magasban való munkavégzés, tehát a tériszony kizáró ok, de nem kell alpinistának lenni. Munka mellett sok kollégám képezi magát valamilyen területen, én ebbe az irányba indultam el. Mellékállásban szoktam ipari alpinista munkákat vállalni, a drága hobbijaimat így könnyebb finanszírozni. Előfordul, hogy omladozó vakolatokat javítok, vagy karácsonyi díszeket szerelek fel, és ezekhez már kell a képesítés.

Visszatérve a sziklamászásra: azért elég veszélyes dolognak tűnik. Mikre kell a legjobban odafigyelni?

A kötélhasználat és a biztosítás nyilván nagyon fontos. Kétféle felállás szokott lenni. Az egyiknél úgynevezett nittfülek vannak előre elhelyezve a sziklában, ebbe akasztja az ember a karabinerből a kötelet, így halad előre. A másik megoldást „clean utaknak” hívják, ezeknél a sziklában nincs semmi, mindenki magának építi ki a biztonsági pontokat. Egy mászó megy elöl, elhelyezi az eszközt, majd a mögötte érkező sorra kiveszi ezeket. Itt nagyon fontos, hogy hogyan és mit tesz a falba az ember, mert rosszul behelyezett eszközökkel egy esésnél cipzárszerűen hullhatnak ki egymás után, a mászó lezuhanását okozva. Tehát előfordulhatnak balesetek, nagyon oda kell figyelni, hogy mit csinál az ember. Amúgy talán meglepő, de inkább lefelé szoktak balesetek lenni, és ennek az egyik oka a súlykorlát. Alapszabályként az ember a saját testsúlyának a 8%-át cipelheti magával felszerelés formájában, és amin könnyen lehet spórolni az a folyadék. Volt már olyan eset, hogy 3 kilométer volt még lefelé, és másfél deci vizünk maradt. Ilyenkor lankadhat a figyelem, már az adrenalin sem dolgozik úgy, és nagyobb az esély a hibázásra.

Hogyan segít téged a Telekom abban, hogy a hobbidnak is tudj élni, és mit ad még?

Segítség, hogy nincsenek felénk irreális elvárások. A napi előírt kvótát bőven teljesíteni lehet 8 órán belül, és így 4-kor hazamegyek, 5-re pedig már edzésen tudok lenni. Heti két beltéri edzésem van, hétvégén pedig sziklára megyek, ha jó az idő, és nem dolgozom. Havi két hétvégi napot kell elvinnem, és kb. négy napot szoktam délutános lenni. Nekem nagyon sokat adott a Telekom, szakmailag és emberileg egyaránt. Kisgyerekként láttam, amint leszúrták az első mobiltornyot a szomszéd faluban, és az óriási csoda volt. Az pedig a mai napig csoda számomra, hogy van egy hajszálvékony optikai kábel, amit én itt beküldök Budapesten mondjuk Budakalászra, és azon az egy szál kábelen többezer ember kommunikál egymással és a világgal. Nagyon jó érzés részese lenni ennek a rendszernek, ahol értéket teremtünk, alkotunk. Én büszke vagyok a munkámra, ez a lényeg.

Mivel foglalkozol a Telekomnál?

A Platform and Core Services Tribe vezetője vagyok, ami egy nagyjából 150 fős szervezet a Magyar Telekomon belül. A mi felelősségünk az olyan alap IT platformok üzemeltetése, amit több szervezet is használ a cégben, de elsősorban a fejlesztői területek. Másrészt az alapszolgáltatások, mint a hanghívás, mobilinternetezés központi vezérlése is hozzánk tartozó feladat. Azt gondolom, hogy nekem az elsődleges munkám az, hogy emberekkel dolgozom, őket vezetem és együtt építjük a közösségünket. Nagyon szeretem a cég kultúrájában, hogy emberközpontú és mikor évekkel ezelőtt felállt a belső coach közösség, akkor az nagyon inspiráló volt számomra és rájöttem, hogy ez az, ami passzol hozzám. Én is elvégeztem a szükséges tanfolyamokat, foglalkozom pszicho drámával is mellette és az innen hozott szemléletet igyekszem a mindennapi működésemben is alkalmazni, ami egy folyamatos kihívás és egy állandó fejlődési út számomra. Tehát amellett, hogy a csapatommal egy erősen műszaki területen dolgozunk és gondoskodunk arról, hogy az ügyfeleinknek kiváló minőségű szolgáltatást nyújthassunk, igyekszem szem előtt tartani az emberi tényezőket is.

Említetted a közösség építését. Ezt hogyan kell elképzelni?

Nagyon fontosnak tartom a folyamatos közös fejlődést. Anno a pandémia után belevágtunk a hozzám tartozó vezetőkkel egy team coaching folyamatba, amit azóta is csinálunk és az innen hozott tudást ők is tovább viszik a saját kollégáiknak. Ezeken az alkalmakon én is mindig tudok valami újat tanulni és jó látni, ahogy együtt fejlődünk és ezáltal jól működünk. Nagy szervezetek akkor tudják ezt megtenni szerintem, ha jó a csapatkohézió és megvan az önállóság és vezetőként nincs szükség kézivezérlésre. Egytől egyig kiváló szakemberekkel dolgozunk, úgyhogy a tudás adott, de fontos, hogy gondoskodjunk a jó csapatműködés fenntartásáról. Most nyár vége van, úgyhogy könnyen beszélek erről az ideális állapotról, de természetesen nálunk is vannak olyan időszakok, amikor elárasztanak minket a feladatok és megbillen az egyensúly, de ez így életszerű.

Ha már az egyensúlyról beszélünk, akkor neked hogyan telik egy átlagos napod, heted? Milyen határokat igyekszel tartani és hogyan támogat ebben a Magyar Telekom?

Általában sok meetinggel töltöm a napomat, de ezek között vannak olyan beszélgetések is, amiket kapcsolattartási céllal szervezünk. Emellett mindig hagyok magamnak időt, amikor csak a saját feladataimmal foglalkozhatok és úgy érzem, hogy ebben jól megtaláltam az egyensúlyt. Vannak home office napjaim, de az irodába is szeretek bent lenni, mivel a személyes találkozókat preferálom általában. Akkor érzem jól magam, amikor a környezetemmel és az engem körülvevő emberekkel jól vagyunk. Nagy hangsúlyt fektetek az emberi kapcsolataimra, ahogy ez a coaching iránti érdeklődésemből is látszik. Ugyanúgy figyelek erre a munkahelyi kapcsolataimban, mint az otthoniakban. Sokat számít az is, hogy általában nem kell hazahoznom a munkát a nap végén, illetve hétvégére, ami egy nagyon fontos adottsága a Telekomnak. Persze itt is alkalmanként megborulhat az egyensúly és előfordul, hogy előveszem a gépemet hétvégén is, de a kérdés az, hogy visszaáll-e? Ehhez kellenek azok a felhatalmazó vezetők, amilyen nekem is van és én ugyanezt igyekszem biztosítani a csapatomban dolgozó kollégáimnak is. A felhatalmazó kultúra egyik alapköve nálunk a kölcsönös tisztelet és a bizalom. Ezeknek a fenntartására pedig egy közvetlen és folyamatos kommunikációra van szükség, de itt is észnél kell lenni a határokkal. Van, aki gond nélkül tud élni ezzel, másokat meg támogatni kell abban, hogy a megfelelő eszközök használatával ezt megtanulja.

Számodra mik azok a helyzetek, amik kimozdítanak a komfortzónádból?

Rengeteg ilyen van, de vezetőként az egyik ilyen, amikor egy feszültség alakul ki a csapatban és azt fel kell ismerni, majd pedig megoldani. Sokszor elsőre én magam sem tudom, hogy hogyan, de az ilyen helyzetekből is rengeteget tanulunk közösen és egyénileg is.

Mit javasolnál másoknak ahhoz, hogy a saját határaikat önmaguk számára is tartani tudják egy nagyvállalati környezetben?

Megint csak azt tudom mondani, hogy az emberi kapcsolatok ebben is meghatározóak tudnak lenni. Szerintem nagyon fontos, hogy a Téged körülvevő személyek között legyenek olyan kapcsolódási pontjaid, akikkel kölcsönösen figyeltek egymásra. Sok időt töltünk munkával és a kollégáinkkal, így a minőségi kapcsolatok kiépítése és fenntartása segíthet abban, hogy visszataláljunk az egyensúlyhoz, amikor kontrollt vesztünk. Amikor valaki őszintén megkérdezi, hogy „Hogy vagy?” az rengeteget számít egy átlag hétköznapon. Örülök annak, hogy a Magyar Telekomnál ilyen közösségben dolgozhatunk és ezt kívánom mindenkinek.

Mióta vagy a Telekomnál, és mivel foglalkozol?

Számviteli szakértőként dolgozom és különféle tárgyi eszközök elszámolásával foglalkozom. Nálam legtöbbször az ügyfeleknél kihelyezett eszközök vannak terítéken. Ezek üzembehelyezése, cseréje, felújítása és selejtezése során felmerülő pénzügyi és számviteli rendezési feladatokat végzem. Ezen kívül különböző vállalati folyamatok kidolgozásában is részt szoktam venni. Szeretek belelátni a dolgok működésébe, érteni azt, hogy mi mihez kapcsolódik.
A Pénzügyi és Számviteli főiskolára jártam, és 2002-ben a Westelnél (a Telekom elődje – a szerk.) végeztem a szakmai gyakorlatomat, majd, amikor 2003-ban lediplomáztam, főállásban ugyanitt folytattam a munkát.

Hogyan vált az életed ilyen meghatározó részévé az éneklés?

Gyakorlatilag egész életemben jelen volt a zene, de 14 éves koromban volt egy fordulat, amikor óriási hatással volt rám Jenei Szilveszterék 1994-es Eurovíziós Dalfesztiválon résztvevő dala, a Bayer Friderika által előadott „Kinek mondjam el vétkeimet?”. Amúgy az a szép az egészben, hogy később az éneklésnek köszönhetően találkoztam és zenéltem is együtt Szilveszterrel, és mostanra a barátomnak mondhatom.
Attól kezdve folyamatosan foglalkoztam énekléssel, Koncz Zsuzsa, Beatles, és The Cranberries dalokat énekeltem főleg. Az otthoni magnó karaoke funkciójával felvételeket is készítettem, meg persze előszeretettel vettem fel a kedvenc dalaimat a különböző kívánságműsorokból. A zene és az adminisztráció már itt találkozott az életemben, mert ezeket a kazettákat pontosan rendszereztem, melyiken milyen dalok vannak és hasonlók.
Viszont nagyon szerény gyerek voltam, és sokáig az osztálytársaim sem tudták rólam, hogy énekelgetek. Egészen egy olyan beszélgetésig, amiben az egyik tehetségkutató versenyzőjéről beszélgettek, hogy milyen ügyes volt, én pedig mondtam, hogy „én is szoktam ám ilyeneket énekelni”. A következő héten már a fél osztály ott ült nappalinkban, nekik adtam az első koncertem. Aztán elkezdtem énektanárhoz járni, és a zenesuliban volt egy kis szolfézs is. Később az egyetemi koleszban és a Westelnél is voltak kisebb fellépések, még céges énekverseny is volt. Aztán 2008 januárjában influenzával feküdtem otthon, és kitaláltam, hogy én mostantól zenekarban szeretnék énekelni. A Kispál és a borz fórumon volt egy srác, aki tagokat keresett egy alakuló zenekarhoz, hozzá csatlakoztam, így kezdődött a zenekaros korszak.

Mostanra pedig több zenekarban is énekelsz. Milyen műfajokban?

A Druida egy ír és kelta népzenét ötvöző rockzenekar, amiben verseket is megzenésítünk, illetve vannak saját dalok és feldolgozások is. Ott van még a Fénykerék, amivel akusztikus rockot játszunk, spirituális, kicsit hippi szövegekkel. Nemrég csatlakoztam az Egység nevű zenekarhoz, akikkel nemzeti folk-rock stílusú zenét játszunk. Az Ultima Sacra társulattal pedig előadásokat rakunk össze, most épp egy rockoperán dolgozunk, amiben a segítői, adminisztrációs feladatok mellett van egy néhány dalos szerepem is. Ezt majd Brassóban, Erdélyben fogjuk bemutatni idén ősszel.

Ezek szerint a zene és az adminisztráció továbbra is összefonódik?

Persze, minden zenekarban ki szoktam jelenteni, hogy szívesen elvállalok bármiféle adminisztrációs feladatot. Elsőre mindig azt hiszik, hogy viccelek, de aztán tényleg én végzem ezeket, mivel nagyon szeretem. Lejelentek mindent az Artisjusnak, én szervezem a próbákat, intézem a terembérlést, a szerződéseket. Itt is szeretek alapos lenni, belemenni a részletekbe, nem nyugszom, amíg ki nem töltök minden rubrikát, meg nem szerzek minden szükséges adatot. 😊 Szóval összefonódnak az érdeklődési köreim, és ez nagyon jó. Nagyon örülök ennek a kampánynak is, mert nagyon szépen összekapcsolja ezt a két területet az életemben.

Hogy néz ki egy átlagos heted? Megvan az egyensúly a munka és a magánélet között?

Az egyensúly abszolút megvan, ezt szerintem a Telekom nagyon jól biztosítja. A vezetőim nagyon rugalmasak, és amúgy lelkesek is az éneklést illetően. A munkaidő lejártával tényleg le tudom azt tenni, áthangolódok, és mehet a próba. A legsűrűbb heteken három próba is van, és néha egy-egy napot stúdióban is töltünk. A stúdiózásokra és koncertekre néha szabadságot kell kivennem, de az mindig megoldható.

A kollégáid hogy állnak a hobbidhoz? Eljárnak a koncertekre?

Mindig nagyon lelkesek és érdeklődőek. Többször volt már olyan, hogy eljöttek egy-egy koncertre vagy előadásra, és nagyon tetszett nekik. Mindig kérdezik, hogy mikor lesz a következő és hol. Ezzel a mostani kampánnyal kapcsolatban is már alig várják, hogy meglássák valahol a plakátokat, a hirdetéseket, és mindenki gratulál. 😊

Nagyon inspiráló, hogy 30 éves vagy és már régióvezetőként dolgozol az észak-magyarországi területen. Mi a történeted?

Közel 10 éve dolgozom a Telekomnál és elég érdekes pályát írtam le a cégnél. Technikusként kezdtem itt dolgozni, tehát létrát másztam, ügyfelekhez jártam hibára, létesítésre. A pozíciónk részévé vált anno az értékesítés, mint utólag kiderült, jó érzékem van hozzá és rengeteg sikerélményben volt részem, számos élménynapot és díjat nyertem. Ennek hatására kezdtem az egyetemen kereskedelmi szakon tanulni, majd 2018-ban megpályáztam egy üzletkötői hálózat szenior menedzser pozíciót, amire bár nem nyertem felvételt, az interjúmon viszont felfigyelt rám egy akkor fiatal régióvezető, aki felkért, hogy csatlakozzak a csapatukhoz Debrecen, Nyíregyháza vonalon. Szakmailag nagyon nagy kihívás volt, mind a csapatépítés, mind az értékesítési hálózat. Nagyjából 2 év után a nulláról egy 20 fős csapatot építettem, majd több év és több szervezeti átalakulás következtében végül most az Észak-magyarországi régió vezetője vagyok, jelenleg 24 direkt riporttal és 260 kollégával dolgozom együtt.

Akkor ebben a történetben bőven volt lehetőséged feszegetni a szakmai határaidat, igaz?

Nem titok, nem nagyon tudok olyan pillanatot, amikor ne kellett volna feszegetni. Ebben a 10 évben rengeteg befektetett munkára, önfejlesztésre és tudatosságra volt szükség ahhoz, hogy most itt legyek és mindezt úgy tegyem, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Az önfejlesztésen nagy hangsúly van, amire mindig igyekszem időt szánni. Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, vezetőket fejleszteni, és legnagyobb célzom, hogy Ők is a legjobbat hozzák ki magukból.

Ehhez rengeteg energiára és motivációra lehet szükséged. Miből töltődsz vissza?

Nagyon hiszek abban, hogy „csak akkor tudok adni a saját poharamból, ha az tele van”. Ennek fontos eleme, hogy időt szánjak saját magamra, a tudatosságomra, a saját „életutamra”. Minden héten teniszek, konditerembe járok, búvárkodom, snowboardozok és sziklát mászok, tehát rengeteget sportolok. És ezek csak azok a sportágak, amit rendszeresen csinálok. Emellett természetesen fő prioritás az életemben a családom, mindig próbálok megfelelő minőségi időt velük tölteni. Sokat tudnék mesélni a motiváció és a fegyelem mivoltáról, szerintem a második sokkal fontosabb, de ez talán egy másik beszélgetés.

Ennyi munka, sport és a család mellett hogyan tudod megteremteni és fenntartani az egyensúlyt?

Egyszerű lenne azt mondanom, hogy én ezzel kész vagyok és nagyon jól tartom a határaimat és tudatos vagyok benne, de ez nem ennyire fekete vagy fehér. Szerintem, amivel mindenkinek dolgoznia kell, azaz, hogy figyeled a testi és érzelmi reakcióidat. Ha észreveszek valami változást a gondolkodásomban, habitusomban, akkor a mélyére megyek annak, hogy az miért történik és szükség esetén változtatok rajta. Vannak dolgok, amiket nagyon szigorúan tartok a saját érdekemben, ami a rendszeres testmozgás például. Vannak természetesen prioritásaim és egy zsúfoltabb időszakban mindig tudom, hogy mi az, amit el kell és el is tudok engedni azért, hogy az időmmel jól gazdálkodjak. Szerintem a határtartás az egy olyan dolog, amiben nincs jó vagy rossz gyakorlat. Mindenkinek meg kell találnia azt, ami neki működik és neki jót tesz és ez egy folyamatos önfejlesztés része, ami nem könnyű, nem is mindig vidám folyamat, viszont megéri. Abban a pillanatban, amikor már képes vagy meghúzni a határaidat, hogy mikor dolgozol és mikor vagy otthon, akkor azt tiszta fejjel tudod megélni és nem folyik egymásba a két világ. A családommal töltött idő alatt nem a munkán jár az eszem és fordítva. A másik, ami ehhez elengedhetetlen, az a fegyelem, ami egy aktív, mindennapi magatartást igényel részemről és ami segít abban, hogy ez az életmód fenntartható legyen.

Akkor térjünk át az önfejlesztésre… mi vált be neked ahhoz, hogy ebben feszegesd a határaidat és a legjobb énedet tudd adni munkában és azon kívül is? Hogyan támogat ebben a Telekom?

A sok olvasás, szakmai előadások és a coaching azok az eszközök, amik nekem beváltak és a következetesség itt is kulcs. De itt is elmondom, hogy ez nem egységes recept. Van, akinek ez működik, van, akinek valami más válik be. Évente 50-60 könyvet biztosan elolvasok, sok előadásra is járok, a coachommal 2-3 hetente találkozom. Nyilván nekem ez abból fakad, hogy 22 évesen lettem először vezető és szinte mindenki idősebb volt nálam, akikhez fel kellett zárkóznom, de szerintem önmaga fejlesztésére mindenkinek időt kéne szánnia és ez nem pozíció, cég vagy karrier függő.
Az a jó a Telekomban, hogy erre mind lehetőséget nyújt a tematikus programjaival, belső coach közösségével, úgyhogy akár házon belül is minden rendelkezésre áll.

Mióta vagy a Telekomnál, és mivel foglalkozol?

2023 áprilisában csatlakoztam, mint Munkáltatói márka specialista, és rögtön egy nagyon izgalmas, projektekkel teli időszakba csöppentem. Hamar lehetőségem volt kimozdulni a komfortzónámból, mivel már az első hónapom végére megszervezhettem egy kisebb rendezvényt, ami által jobban megismerkedtem a céggel, a kollégákkal, a kultúrával és a folyamatokkal. A rendezvény jól sikerült, de kellett hozzá a támogató csapat, és egy felhatalmazó vezető, és ezek a feltételek azóta is adottak.

A határtartás és a rugalmasság szerinted a kollégákba, vagy az általuk is alkotott szervezeti kultúrába van inkább kódolva?

Úgy gondolom, és azt is tapasztalom, hogy ez a kérdés vezetői körben kezdődik és onnan integrálódik a további szintekre. Ezért is fontos az ilyet először vezetői körben megvizsgálni és megerősíteni, hiszen amíg ők nem azonosulnak az esetünkben például a határtartással, addig csak a levegőbe beszélünk. Fontos lépés volt ennél a kampánynál az a belső megerősítő akció, amit júniusban tartottunk a kollégák és a vezetők számára „Ez még belefér?” címen, amikor is megismerhettük azt, hogy hogyan kezeljük a munkahelyünkön a határainkat különböző szerepkörökben. Az ilyenek segítenek minket abban, hogy vezetői körben is széleskörűen elterjedjen ez a mindset, amit aztán képviselni tudnak a csapataiknál.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ez a mostani kampány a te projekted. Hogy áll össze egy ilyen?

Az év eleji tervezéskor találnak gazdára a projektjeink, amiknél mindig figyelünk arra is, hogy az egyes kollégák valami újban is feszegethessék a határaikat. Számomra idén ez az image kampány lett, mivel korábban nem volt lehetőségem ilyen kiterjedt és komplex kampány menedzselésére. Nagyon örültem a lehetőségnek és a bizalomnak, de azért izgultam is. Sokan gondolkodtunk közösen, mire a kampány témája körvonalazódott, és ilyenkor egy kreatív ügynökséggel is együtt dolgozunk. Tehát nagyon sok ember munkája van abban, hogy most a határtartásról beszélhetünk itt, és örülök, hogy egy olyan vállalatban dolgozom, ahol ezt a témát hitelesen képviselhetjük.
A kampány egyik fontos mérföldköve volt a korábban már említett belső kampányhét is, ami egy kollégáknak szóló eseménysorozat volt. Ezt a Mélylevegő projekt munkatársaival közösen valósítottuk meg, aminek keretében egy héten keresztül dolgoztuk fel a határtartás különböző nézőpontjait. Szerettünk volna az elméleti alapok mellett gyakorlati tippeket is adni a kollégáknak, hogy ha valaki fejlesztené magát ezen a területen, legyen hozzá eszköze. Ez a belső rendezvénysorozat egy másik HR területen dolgozó csapattal közösen jött létre, akik változásmenedzsmenttel, szervezetfejlesztéssel foglalkoznak, és az egyik idei céljuk a felhatalmazó, pszichológiai biztonságot adó kultúra erősítése, és ebbe remekül illeszkedett a határtartás témája.

Ezek szerint a munkád során találkozol kihívásokkal és tudod feszegetni a határaidat. Milyen más lehetőségeid vannak a fejlődésre, tanulásra?

Szerencsésnek érzem magam, mivel rendkívül sok lehetőségem van arra, hogy feszegessem a határaimat és fejlődjek. A számomra új projektek vagy feladatok során nagyon sokat tanulok, kitaposom magamnak az utat, új képességekre teszek szert. Van viszont egy kitűzött célom: a magabiztos nyilvános beszéd. Ez egy olyan képesség, amit gyakorolni kell és rutint kell hozzá szerezni. Szerencsére adódik erre is lehetőségem, de a legfontosabb, hogy közben végig egy biztonságos közegben érezhetem magam, ahol akár hibázni is ér.

Hogyan alakul a munka-magánélet egyensúly nálad?

Ez szerencsére hullámzó, a legpozitívabb értelemben, mert bár nyilván vannak pörgős időszakok mondjuk egy rendezvényhez vagy kampányinduláshoz közeledve, de máskor van idő alkotni, feltöltődni, elmélyedni dolgokban. Ezek kellemesen egyensúlyban vannak, és ez segít abban, hogy a magánéletemben is kiteljesedhessek, de ehhez a távmunkában töltött idő is hozzájárul. Szeretem a heti csapatnapokat is, kell a személyes kapcsolódás, de a távmunka és az irodában töltött idő egyensúlya is segít nekem abban, hogy elég időm legyen a családomra, az edzésre, utazásra.

Hogy néz ki a Telekomos karriered?

12 éve vagyok Telekomos, az egyetem mellett mobiltudósként dolgoztam az üzleteink egyikében, aztán teljes állásban technikai képviselő voltam először. Ez rövid ideig tartott, utána értékesítő lettem, ez viszont már egy hosszabb időszak volt, úgy hat év. Ezalatt sikerült minden értékesítői elismerést elnyernem egyéniben és csapatban is. 2020-ban lettem üzletvezető Tatabányán, később pedig egy területi vezetői pályázatom is volt, és bár nem kaptam meg a pozíciót, de felfigyeltek rám, és megkértek, hogy jöjjek át az egyik budapesti üzletünkbe. 2023 novemberétől az Arénában vagyok üzletvezető, és ez is egy pályázat eredménye, láttuk a felhívást a csapattal, hogy az Arénában kicsit más lesz a működés és az ügyfeleink kiszolgálásának módja, és ez nagyon vonzott.

Milyen egy átlagos hét nálad a munka-magánélet egyensúly szempontjából? Vezetőként vagy értékesítőként könnyebb ezt fenntartani?

Abszolút megvan az egyensúly és szerintem mindkét szerepkörnek megvan a maga előnye. Értékesítőként egy hetekkel előre megtervezett beosztáshoz tudtam igazítani a magánéletemet, így megvolt a kiszámíthatóság. Vezetőként kötetlen munkarendben dolgozom, rugalmasabban tudom beosztani az elvégzendő feladataimat, de egészen más kihívásokkal találkozom. Arra is figyelnem kell, hogy jól érezzék magukat a csapatom tagjai, hoznunk kell az értékesítési eredményeket, és ha ezek megvannak, akkor szabad kezet kapunk abban, hogy mit és hogyan csinálunk. Egy átlagos napon én viszem a nagyobbik lányomat a bölcsibe, ami egy kb. egyórás autóút nekünk. Sokszor ezt is énidőnek vagy családi időnek élem meg, mert bár csak utazás, igyekszünk tartalmasan megtölteni a kislányommal. Beszélgetünk, éneklünk, mesét hallgatunk, hazafelé pedig elmeséljük egymásnak a napunkat. Otthon pedig cserélünk a feleségemmel, és én foglalkozom a kisebbik lányommal, játszok vele, szórakoztatom. Este pedig legalább az egyiket én fürdetem és altatom el. Nagyon a gyerekek körül forognak a mindennapjaink, és bár ezek “szürke hétköznapok”, nagyon sokat nevetünk, játszunk, és boldogok vagyunk.

Változott a munkához való hozzáállásod, mióta gyerekeid vannak?

Mindig is versengő típus voltam. Értékesítőként erre szükség is volt, így tudtam sikereket elérni. Vezetőként és apaként viszont már nem az a legfontosabb, hogy mindent megnyerjek a csapatommal. Szeretek jól teljesíteni, és azt akarom, hogy jól keressen a csapatom és jól érezzék magukat, de nem az az első, hogy mindent megnyerjünk. Illetve annak idején volt olyan, hogy bejöttem akár a szabadnapomon is, vagy hétvégén válaszoltam levelekre, de amióta megvannak a gyerekek, jobban meghúzom a határaimat, a velük töltött időnek róluk kell szólnia. Viszont ezzel párhuzamosan az ambícióim picit felerősödtek, mert előtte inkább csak azért akartam jól teljesíteni, hogy mondjuk vegyek magamnak egy drágább parfümöt vagy még egy konzolt, most viszont az van bennem, hogy megfelelő jövőt szeretnék biztosítani a lányoknak, ahhoz viszont az kell, hogy itt jó eredmények legyenek, és a karrierem is felfelé íveljen. Úgyhogy jobban igyekszem, csak nem a szabadidőm terhére.

A Telekom mennyire partnert ebben a határtartásodban?

A vezetőm kifejezetten támogat, régóta ismerjük egymást, sokat dolgoztunk együtt. Ahogy mondtam, őt az érdekli, hogy az ügyfeleink elégedetten távozzanak az üzletünkből, közben a kollégáim jól érezzék magukat, és teljesüljenek a kitűzött célok is. Ha ez megvan, a vezetőm minden máshoz teret ad.

A gyerekek körül forog minden, a munkában is helyt kell állni, a hobbidra hogy jut idő?

Nagyon egyszerű megoldást választottam: nem alszom. Viccelek, de sokszor tényleg az alvás terhére megy. Mire a lányok elalszanak már 9 óra, szóval ha énidőre van szükségem, vagy minőségi időt szeretnénk együtt tölteni a feleségemmel, azt ezután lehet. Éjfél körül szoktam lefeküdni, este szívesen játszom vagy nézek animéket. Edzeni pedig reggel szoktam, legalábbis nyáron, amikor nincs bölcsi.

Hogyan kezeled azt, ha épp nagyon sűrű napod/időszakod van a munkában?

Volt már olyan, hogy a feleségem behozta a lányokat az üzletbe, amikor előre tudtam, hogy hosszabb napom lesz. Tudtam, hogy aznap csak keveset tudnék amúgy velük lenni, szóval gondoltam mi lenne, ha bejönnének? Nyilván ez nem a határhúzás legjobb példája, inkább a határok elmosása volt ebben az esetben, de bejöttek, és amikor volt 10-20 percem akkor játszottunk velük és együtt is ebédeltünk aznap.

Szerinted a lányaid mit látnak a te munkához való viszonyodból?

Az egyéves lányom még nyilván semmit, de szerintem a hároméves azt látja, hogy ez valami nagyon jó móka. Szinte biztos vagyok benne, hogy azt érzi, hogy ez egy jó időtöltés. Mindig mondja, hogy “megyünk be apához a dolgozójába”, és boldogan jön be, ha sokáig nem jön be, akkor pedig kérdezi, hogy mikor megyünk majd be a dolgozóba apával. Amikor otthon vagyok, és éppen a telefonomat nyomkodom, akkor is tudja, hogy dolgozok, mert válaszolok valamire, és szerintem olyankor is abszolút azt látja, hogy jó dolog lehet dolgozni, és hogy én ezt szívesen csinálom.